Lafi cicánkról-cicánktól rendszeresen kapunk beszámolót, így nyomon tudjuk követni a beilleszkedését. Immár több, mint három hónapja él a gazdival és nagyon jól érzi magát. Hosszú-hosszú, boldog életet kívánunk Lafinak és családjának is. Köszönjük a beszámolókat!

“Kedves Állatotthon!

Pár kép és gondolat Lafi/Luca cicárol!

Egyre nyugodtabb, egyre többet dorombol és „prüü”zik.

Nem az az überkedves; bár mindig láb alatt van és dörzsölködik, nekem már az ölembe ül szivesen, és a „pocakhergelös” játék során sem folyik a vér (amilyen dilis és rohangálos játék közben, a kezemmel olyan gyengéden játszik)… de az idegenektöl nagyon fél, csak sokára kezd „ismerkedni”.

Sok játéka van, de szereti a saját farkát is. Ezzel kicsit butuska, mert belekarmol, beleharap, és az neki fáj, jajongva nyávog olyankor… és nem érti, hogy azt el kellene engedni.

Aranyos nagyon, és okos. Minden érdekli, és mindent kitalál, mi és miért.

Pórázon kimerészkedtünk már az udvarra… Eleinte a lába alatt ropogó száraz fütöl is félt, de mostmár elég ügyes; szagol, felfedez…(fél napig nézegette a növekvö vakondturást pl. és vadássza a legyeket, leveleket) de a kerten és keritésen tuli autoktol még mindig megijed, és befut a házba. Tudja hol a póráz, és megy oda, a mancsával mutatja a pórázt, aztán a kilincset: menjünk ki! J Egyedül még sokáig nem engedjük majd ki (lehet soha – bár egyszer véletlenül kiszökött, és a kajacsörgésre ügyesen visszajött), de már vannak „járatai”, amit minden alkalommal végig kell szimatolni ha kimegyünk.

Eddig csak annyi rosszaságot csinált, hogy „megette” a szőnyegek csücskét, és ahogy hajnalodik, igen hangosan követeli a reggelit. Ez mostanában már reggel 5, ami elég korán van még nekünk, és mindig mondom neki, hogy „már a szomszéd is hallotta, hogy éhes vagy”(de ragaszkodunk az elvekhez, és a negyedhetes reggelihez, bármennyit követelödzik) …. szerencsére cserébe egész éjjel alszik (vagy legalábbis csönd van).

Tanulgatja a szabályokat is; pl a konyhaasztalrol nem eszünk, de a székre fel lehet ülni…. De jutalomfalatbol kiszolgálja magát. Tudja melyik polcon van, felmegy, leveri, és addig tologatja a földön, amig kinyilik.

Lafinak is volt mondanivalója:

” Gazdi! Azt is írd meg, hogy fogtam lepkét! Igazit, nem azt a ronda kéket ami ha rásüt a nap egyhelyben pörög! És azt is irjuk meg, hogy már nem félek a murvás uton menő autoktól sem – pedig azok hangosak, ropog a kavics a kerekük alatt – mert tudom, hogy hozzánk nem tudnak bejönni.

És cuki cica voltam, és megdörzsölködtem a vizszerelőt! Pedig előtte még sose láttam, de klassz cipője volt. Szeretem a cipőket! Annyi illat van rajtuk!”

Üdvözlettel:

Járja Krisztina és Lafi/Luca