Lucy Sikertörténete

Kedves állatotthon látogatók, web- illetve facebook oldal látogatók!
Ezt a történetet azért írom le, hogy senkinek se legyenek kétségei egyetlen kutya örökbefogadásával kapcsolatban sem.
Lucyt már több mint 9 hónapja fogadtam örökbe a Herosz Budapesti Állatotthonából. Mivel itt dolgozom, ezáltal itt voltam akkor is amikor ez a kislány bekerült a gondozásunkba. Első látásra szerelem volt azt hiszem ezt elmondhatom.
A kollégáim is elmondhatják ezt, hiszen egész nap azon gondolkodtam hogyan adjam be a családnak, lesz még egy kutya otthon. Nem mindig bölcs dolog amikor az észérvek felett a szív és az érzelmek diadalmaskodnak, de úgy éreztem értem annyira a dolgomat, hogy ne legyen gond belőle.
Nos, az első két hónap eléggé embert próbáló volt. Nagyon sok új dolgot tanultam azáltal, hogy ez az akkor éppen 10 hónapos energiabomba berobbant az életembe. Nem titkoltam soha, hogy verseny kutyának szánom – mégiscsak egy Border Collie keverékről beszélünk. Időközben alapos gyanúm támadt, hogy talán nem is keverék de ha az is, semmit sem von le a kutya értékeiből – így már az első napoktól fogva akkurátusan építettem, fejlesztettem mint frizbiversenyző.
Hogy mi is történt az első hónapokban? Azt hiszem az összecsiszolódás kifejezés írná le leginkább. Adott volt egy kutya, aki 10 hónapig nem volt bekerítve szabályokkal. A szakmai részébe nem mennék bele mert nem erről szól ez az írás. Szóval, adott volt egy 10 hónapos, energiával és frusztrációval teli kutya akinek addig az ösztönei parancsoltak csak. Van egy másik Border Collie kutyám, Jack aki 6 hetes kora óta velem van de össze sem lehetett hasonlítani a két kutya 10 hónapos valóját. A lényeg, hogy minden kutya más, ezt mindenki fogadja el. Én kifogtam egy problémásat, de hatalmamban állt változtatni ezen és ha néha vért is izzadtam sikerült! A kutya, aki addig minden vonatot, biciklist, futó embert megkergetett, ma már egy kiegyensúlyozott és boldog házi kedvenc és sport kutya. Hiszem, hogy neki be kellett lépnie az én életembe és hiszem, hogy ez fordítva is igaz! Napi szintű foglalkozás, a fajta igényeinek abszolút kielégítése a kulcs!
Zárásképpen néhány eredmény és kép Lucyról:
Első frizbi versenyünkön kezdő távolsági frizbiben: 7. hely (a kutya jó volt én túlizgultam a dolgot)
A második verseny egy mini távolsági verseny volt: 3. hely (1. és 2. helyezett ugyan az a hölgy két kutyájával)
Harmadik versenyünk: 2. hely (Az 1. helyezettel azonos pontszámmal)

Negyedik versenyünkön: 2. hely (másfél ponttal lemaradva)

Ötödik versenyünkön: 1. hely, a jól megérdemelt 🙂 
A lista csak bővül és bővül.

Befejezésül: Egy állatot befogadni és nevelni már önmagában nemes és tiszteletre méltó dolog, de gondoljuk át nagyon jól, tudjuk-e vállalni minden anyagi kiadását, minden lelki traumáját, minden szomorú és könnyfacsaró végkifejletét, mert ha igen és eleget is teszünk ezeknek az elvárásoknak, akkor kiérdemeljük a boldog és hálás pillanatokat is.

Üdvözlettel: Lucy&Jack&Bence