Fagyival kapcsolatban az “igazi sikertörténetre” még várnunk kell, de örülünk, hogy végre gazdira talált, és apró lépésekkel, de halad előre, jó úton. Elbűvölő külseje miatt rengetegen érdeklődtek iránta és látogatták meg, de félénksége mindenkit azonnal elriasztott.
Örökbefogadói többször voltak nála, mire hazavitték, ez sokat jelentett az ő esetében és mi nagyon örülünk, hogy egymásra találtak 
🙂
“Változatlanul nagyon félénk és ijedős, de úgy látom, hogy kezd nyitni felénk: magától odajön, szimatol, szaglászik. Már ez is nagy változás, mert amikor hazahoztuk, bevette magát a kert egy sarkába, és csak pórázzal lehetett kihúzni.
Most már nap közben a füvön üldögél vagy alszik.
Ha sétálni megyünk, kezd normális kutya módjára viselkedni, szimatolni, eleinte le sem vette a szemét rólunk.
Szívesen sétál, autózni imád.
Most már eszik-iszik rendesen, első nap nem volt hajlandó még inni sem, pedig nagyon meleg volt.
Próbál szökni, keresi a réseket a kerítésen, felugrik a kerítés peremére és onnan próbál kiugrani. Ez kicsit aggaszt, de reméljük, idővel változni fog.
Van már tök jó háza is, majd lefényképezem, de még egyszer sem volt benne 🙂
Üdv. Claudia”
